2016. augusztus 13., szombat

1. rész


Sziasztok Bogyókák!

      Elérkezett az idő, dobpergést kérek! ×dobpergés× Tádám, meghoztam az első részt. Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre ezért ha van egy kis időtök, hagyatok egy hozzászólást a történet alatt vagy a csetben.
       Remélem tetszeni fog és felkelti az érdeklődéseteket a történet. :)

Csókszi és ölelés: Ket



~1.rész~

Újra és újra elolvastam a sorokat. Bobby nagypapa beteg, anya levele szerint komoly a baj. ’Az orvosok pár hetet adtak neki.’ Bobby nagypapával több időt töltöttem gyermekkoromban, mint a szüleimmel. Anya és apa sokat utaztak a munka miatt, vagy ha otthon voltak, akkor is a dolgozó szobába elvonulva beszélték át a könyvelést. Imádtam minden egyes percét, amit vele tölthettem a történeteit hallgatva. Az egyik legkedvesebb ember az életemben és most azzal kell megbirkóznom, hogy hamarosan elveszítem.
- Édesem, mi a baj?
Lincoln pont akkor lépett be a nappaliba, mikor egy kósza könnycseppet töröltem le az arcomról. Aggódva ült le mellém a kanapéra és magához húzott.
- Mi történt? Baj van?
- Most kaptam anyától egy e-mailt. A nagypapám állapota rosszabb lett, az orvosok szerint már csak pár hete van hátra.
- Oh Daisy, nagyon sajnálom. Hogyan tudnék segíteni?
- Gyere el velem Nottinghambe, szeretne megismerni.
- Persze, hogy elmegyek veled, amit csak szeretnél - nyomott egy gyengéd csókot a homlokomra és szorosabban magához ölelt.
Lincoln fél évvel ezelőtt kérte meg a kezem, pont a 2 éves évfordulónkon. Egy romantikus vacsora után letérdelt és habozás nélkül feltette a kérdést, amire én persze habozás nélkül igent mondtam. Néha elgondolkodom rajta, hogy biztosan én vagyok-e számára a megfelelő társ... Lincoln a tökéletes férfi, talán már kicsit túl tökéletes is, nála tényleg minden klappol. Okos és kedves, nagyon vonzó és határozott. A szülei is rendesek és a munkaterületén is kiváló. Egyedül a züllött ikertestvére -Tyler- aki miatt Lincoln nem lehet hivatalosan is Mr. Tökéletes.

×××

Másnap délután az óráim után egyből hazamentem, hogy minél hamarabb neki tudjak látni a csomagolásnak. Szerencsére az iskola igazgató nem problémázott azon, ha pár napig más tartja a biológia órát a hatodikosoknak.
Anyának még tegnap este - miután lefoglaltam a jegyeket - megírtam, hogy a mai esti géppel érkezünk mindketten. Választ még nem kaptam, ami kicsit meg is lepett. Anya igazi technikai zseni, ahhoz képest, hogy már lassan 60 éves. Laptop, táblagép és okostelefon, van minden kütyüje és kiegészítője. Néha azt érzem, hogy naprakészebb, mint én 28 évesen...
Otthon csak a legfontosabb dolgaimat pakoltam be egy kézipoggyászba. Csomagoltam néhány inget és farmert Lincolnak is, vele a megbeszéltek szerint, munka után a reptér előtt találkozunk. Közel tíz éve dolgozott befektetési tanácsadóként, és mások elmondása szerint - nem, nem vagyok elfogult - nagyon tehetséges a szakmában. Sokat kell utaznia, van, hogy napokig nem találkozunk, de ez így van jól. Legalább nem unjuk meg egymást.


A taxi három órára jött értem, ami kivitt a reptérre. Csomagom nem volt sok, így pár pillanat alatt bepakoltam a csomagtartóba és már mentünk is.
- Nincs sok bőröndje hölgyem. Rövid utazás lesz? - Kezdeményezett beszélgetést a sofőr.
- Családi látogatás lesz. Haza utazom pár napra.
- És a férje nem utazik magával? Láttam ám a szép gyűrűjét!
- Ő még csak a vőlegényem. De amúgy igen, együtt fogunk utazni. A reptéren fogunk találkozni.
Ahogy ezt kimondtam, a telefonom hangosan csörömpölni kezdett a táskám alján. Előhalásztam a feneketlen mélységből és a kijelzőn Lincoln nevét láttam villogni.
- Drágám, mi a helyzet? Már a reptéren vagy?
- Daisy, van egy kis gond - hallottam gondterhelt hangját a vonal végén - Thomas az előbb hívott fel. A New York-i nagykutya, Dr. James Bosco belement az üzletbe.
- De ez jó hír Lincoln! Erre vártál hónapok óta! - Néztem értetlenül magam elé - Mi ebben a gond?
- Azt akarja, hogy ott legyek mikor aláírja a papírokat.
Lassan jutott el a tudatomig mire akar kilyukadni.
- New Yorkba kell utaznod? Mikor? - Kérdeztem türelmetlenül.
- Holnap az első géppel utazom.
- És akkor velem mi lesz? Már szóltam, hogy mindketten megyünk! Anya biztos elmondta Bobby nagypapának is. Ha mégsem megyünk, akkor teljesen össze fog törni...
- Édesem, nagyon sajnálom! - Sóhajtott nagyot. Tudtam, hogy valóban sajnálja a dolgot, de ez jelen helyzetben nem segített rajtam.
- Tyler lehet, hogy tudna segíteni... - köszörülte meg a torkát néhány pillanattal később.
- Hogy jön Ő most ide?
- Esetleg megkérhetnéd, hogy utazzon el veled. Helyettem. Akkor a Nagyapádnak sem okoznál csalódást...
Nagyokat pislogtam a javaslata hallatán. Lincoln egy nagyon okos ember, de ez a pár szó valóban elhagyta a száját? Komolyan? Nem hittem a fülemnek!
- Azt akarod, hogy utazzak haza Tylerrel, és hazudjam azt a családomnak, hogy Ő a vőlegényem? - A taxi sofőr szemöldök ráncolva pillantott felém. Jobb, ha nem tudom, mire gondolhat ebben a pillanatban.
- Igazad van, ez nagyon bután hangzik. Lemondom az utat és elmegyek veled Nottinghambe.
Mélyen beszívtam a levegőt, majd lassan kifújtam. Ezt megismételtem még kétszer, mielőtt újra megszólaltam.
- Ne mond le az utat. Menj el New Yorkba. Tudom, hogy mennyit dolgoztál ezért a befektetésért.
- Ez biztos Daisy?
- Teljesen - döntöttem hátra a fejemet - A nottinghami utat bízd rám. Megoldom.
- Édesem köszönöm! Ha New Yorkban végeztem, azonnal utánad utazom!
- Rendben. Aztán tényleg írja alá az a Nagykutya!
- Abban biztos lehet! Nagyon szeretlek.
- Én is téged - mondtam, és bontottam a vonalat.
Ami azt illeti, egy kicsit kiakadtam. Tudom, hogy Lincoln mindene a munka (és én), azzal is tisztában vagyok, hogy mennyit dolgozott azért, hogy ez az üzlet összejöjjön, mégis reménykedtem benne, hogy lemondja az utat... Annak ellenére, hogy azt mondtam: megoldom.
- Minden rendben Hölgyem?
- Van egy kis változás - dörzsöltem a halántékomat - A reptér előtt el tudna vinni még valahova?


A dupla vas ajtó tárva nyitva volt, Mick Jagger aláírt posztere nézett velem farkas szemet. Tehát itt van. Ez jó...
Átléptem a küszöbön és egyből megcsapott a benzin és olaj szag cseppet sem kellemes egyvelege. Az épületben egyetlen egy autó állt felnyitott motorháztetővel, amit valaki épp nagy szakértelemmel bütykölt.
Határozottan köhintettem egyet, mire az ismerős arc felpillantott és egy másodpercnyi döbbent csend után kajánul elvigyorodott.
- Hogy kerül egy ilyen mocskos helyre egy ilyen gyönyörű virágszál?
- Hello Tyler - Köszöntem neki egy kicsit talán túlságosan is unottan.
Sosem tudtam megérteni hogyan lehet egy ikerpár ennyire ellentéte a másiknak. Lincoln makulátlan megjelenésének szöges ellentéte volt Tyler. A viselkedéséről már nem is beszélve!
Haja kócosan lógott a homlokába, amit most olajos kézzel hátrasöpört a szeméből. Több napos borostája sem keltett pozitív megjelenést, itt-ott lyukas ingéről nem is beszélve. Hihetetlen mennyire mások...
- Most, hogy ilyen alaposan végigmértél, mond, hogy miért jöttél - sétált felém kezét valami rongydarabba törölve. - Ok nélkül nem keresed a társaságom. Ugye nem Lincolnnal történt valami?
- Lincoln jól van. Még jobban lenne, ha nem csak akkor keresnéd fel, mikor kölcsön akarsz tőle kérni.
- Ne üsd bele azt a csinos kis orrodat a pénzügyeimbe. Mond miért jöttél. Amint látod, épp dolgozom - mutatott a válla felett a kocsira.
- Tyler, az a Te autód. Nincs egy fizető kuncsaftod se.
- Mit akarsz Daisy?
Nagy levegőt vettem. Nem hiszem el, hogy tényleg idejöttem!
- Egy szívességet szeretnék kérni - nyögtem ki végül.
Tyler nagyokat pislogott, majd elismerően csettintett a nyelvével.
- Tőlem kérsz szívességet? Jó nagy gondban lehetsz. Halljam, mi lenne az a szívesség!
- Gyere el velem Nottinghambe.
- Ott lakik a családod, igaz? Minek menjek oda?
- Bobby nagypapám nagyon beteg és nincs sok ideje hátra. Szeretné megismerni Lincolnt, Ő viszont nem tud velem jönni, mert egy fontos üzlet miatt New Yorkba kell utaznia. Ezért szeretném, ha te jönnél el velem... - nyeltem egy nagyot, aztán kimondtam - ...és azt mondanád a családomnak, hogy te vagy Lincoln.
Láttam a döbbenetet az arcán. Igen, erre még Ő sem számított. Türelmetlenül álltam és vártam a reakcióját.
- Daisy, minden elismerésem! Sosem hittem, hogy így meg tudsz lepni! De egy beteg ötlet! - Hitetlenkedve röhögcsélt miközben karba tette a kezét - Na és ez nekem miért érné meg?
- Tessék? - Most én értetlenkedtem.
- Azt kéred tőlem, hogy utazzak el veled a menő bátyám szerepébe villogva és csapjam be a családodat. Amíg nem vagyok, ki fogja vinni az üzletet? Én ebből élek, kell a bevétel.
- Ugye nem arra gondolsz, hogy fizessek neked?
- Valami hasznom nekem is kell, hogy származzon ebből az egészből...
Hát a pofám leszakad!
- Tudod mit, hagyjuk az egészet! - Forrt fel pillanatok alatt az agyvizem - Majd kitalálok valamit.
Olyan gyorsan sarkon fordultam, hogy szinte beleszédültem. Trappolva indultam a friss levegő felé, reménykedve, hogy az majd kicsit lecsillapítja az idegeimet.
- Várj! - Nyúlt a karom után Tyler és megállított - Hitel! Adj nekem hitelt.
Zavarodottan pislogtam hátra.
- Fizesd ki a tartozásom a bank felé. Neked szívesebben tartozok, mint a banknak. Ígérem, hogy mindent vissza fogok fizetni.
Nem igazán tetszett az ötlet, de ha azt akarom, hogy Bobby nagypapa boldog legyen és teljesüljön a kívánsága, akkor megteszem, amit Tyler kér.
- Legyen - mondtam végül - a gépről átutalom a pénzt, de most induljunk.

4 megjegyzés:

  1. Szia.
    Kíváncsivá tettél az első résszel. Igazság szerint én a fülszövegből egyből megkedveltem Tylert tudom kb semmit sem irtál komolyabban róla, de csak spontán jött.. Így az első részből pedig Lincoln is szimpatikus valamennyire csak nekem úgy jött le mintha Daisynek még sem ő a tökéletes. Amit úgy értek hogy lehet Lincoln maga a tökéletesség de neki épp az ellenkezőjére lenne szüksége a teljesség megtalálása érdekében.. Jó nem locsogok itt tovább. Annyit még írok, hogy várom a következő részt

    Ui: Mint én is blog író szeretnék egy cserét kérni tőled, ha benne vagy
    itt a link : http://blackheartmagic.blogspot.hu/

    Üdvözlettel Norah

    VálaszTörlés
  2. Szia Norah!
    Köszönöm a hozzászólásod és a pozitív véleményedet! :)

    A cserében benne vagyok, hamarosan kikerülsz a Kedvenceim közé.

    VálaszTörlés
  3. Hűha... ez nagyon tetszik olvastam a Tokio Hoteles történeteidet az összeset(kedvenceim: Miss Makulátlan, A szerelem/boldogság ára) és ugyanolyan érdeklődéssel kezdtem neki a történetnek, hiszen tudom, hogy nagyon jól írsz. Számomra ez tökéletes bevezető volt pont annyit tudtunk meg amennyit kell.
    Köszönöm szépen remélem hamarosan hozod a következő részt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon köszönöm a kedves szavakat, örülök, hogy tetszett a történet attól függetlenül is, hogy ez nem fanfiction. :)

      Törlés